Leírás
Tolna megye a kézműipari hagyományokban, népművészeti értékekben gazdag megyék közé tartozik. Látványtárunk a kézműves ipartörténet egy rövid, de jelentős szakaszát tárja elénk. A tárgyak kiválasztásánál igyekeztünk nemcsak a történeti jelentőséggel bíró, hanem tájjellegéből adódóan az egyedi és különleges nép- és iparművészeti értékeket megjelenítő alkotásokat bemutatni, melyek szépségük, esztétikai kivitelezésük miatt gyűjteményünk legszebb darabjai.

Első néprajzi termünkben ácsolt bútorokat és festett asztalosbútorokat helyeztünk el, melyek főként a 19. századból és 20. század elejéről származnak. Festett padok, tálasok, ládák, bölcsők, falitékák és ágyvég toldalékok láthatóak, melyek a Tolna megyei és a Duna-menti bútorkészítő központok (Szekszárd, Fadd, Váralja, Harta, Baja) műhelyeiből kerültek ki. Termékeiket a helyi és környező lakosság is szívesen vásárolta, de legjelentősebb felvásárló piacuk a Sárköz volt. Az ide szállított bútorokat ezért összefoglaló névvel sárközi bútornak is nevezik.

Második néprajzi termünk tematikája, tárgygyűjteménye a legváltozatosabb. Jelentős részét képezik a paraszti faragóspecialisták, iparos mesteremberek és pásztorok által készített munkák, melyek művészi díszítettsége figyelemre méltó. Közéjük tartoznak a női munkakör szerszámai, eszközei, melyek gyakran szerelmi ajándékként készültek: mosósulykok, mángorlók, szösztartó rokkafák, csipkeverő pálcák. Külön említést érdemelnek a pásztorfaragás alkotásai. Elsősorban szerszámokat (pásztorbot, fokos, bárányjel, ostor), illetve mindennapi használati tárgyakat (sótartó, ivócsanak, kanál, kutyagerinc, tükrös, borotvatok, dohány- és gyufatartó) mutatunk be, melyek faragással, karcolással, festett-, spanyolozott díszítéssel, ritkán réz- és ólomveretes rátéttel készültek.

Szintén ebben a teremben üveggel védett fiókokban és vitrinekben kapnak helyet a sárközi viselet kiemelt darabjai a 19-20. századból: sárközi fűzött gyöngyök, nyaksisok, fekete-fehér és színes hímzésű főkötők, bíborvégek, bíborfátylak.

A jobb oldali vitrinben a bölcskei temető ásatása során előkerült, 16-17. századi gyöngyös pártákat, süvegeket, bőr lábbeliket helyeztünk el. A bal oldalon Fenichel Sámuel (1868-1893) és Bíró Lajos (1856-1931) 19. század végi és 20. század eleji új-guineai gyűjtéséből származó néprajzi anyagok láthatóak, melyek a mindennapi élet használati tárgyait, eszközeit hivatottak bemutatni.

Az utolsó néprajzi teremben a Tolna megyei kerámiák legismertebb és legjelentősebb típusaiból válogattunk. Formájuk, díszítésük, valamint domináló színeik alapján kiemelkedik a sárközi kerámia, mely összefoglaló elnevezése a Szekszárd, Mórágy, Baja, Siklós, és Mohács mesterei által gyártott, és a sárközi falvak által vásárolt és használt kerámiáknak.

Külön említést érdemel a mohácsi korsósok és bátaszéki fazekasok fekete kerámiája, melynek az égetési eljárás során keletkező sötétszürke-fekete színe megkülönbözteti a többi mázas kerámiától.

Színe és technikája alapján megismerhető a szakcsi kerámia, melyeket a habán edényekhez hasonló színvilág és az ónmázas technika jellemez.

Kerámiagyűjteményünk érdekessége, hogy a ma élő, jelenleg is alkotó népi iparművészek és népművészet mesterinek munkáiból is bemutatunk néhány alkotást.